Buzsáki – kicsi

Leírás

Buzsáki hímzés motívum

A buzsáki hímzés négy (eredetileg horvát és szlovén lakosú) somogyi falu: Buzsák, Tótszentpál, Varjaskér és Táska lakosságának ingekre, párnavégekre és lepedőre dolgozott varrásai.

• A fehérhímzés jellegzetes motívuma a levél és a sakktáblaszerű térkitöltő elem, valamint a merev láncöltéssor. Ezeket hármas laposöltéses cikk-cakk vonalként képzett háromszögek közé helyezték el..
• A kék-piros pamuthímzés, más néven vézás hímzés a legismertebb a buzsáki hímzésfajták közül; az 1960-as években még az általános iskolákban is tanították kézimunka órákon. Nagy rozettákat alkalmaznak, amelyeknél a szirmokat váltakozva kell kivarrni a kétfajta fonállal laposöltéssel, a szirmok lezárása láncöltéssel történik. A kék-piros hímzés zegzugvonalai kiemeltek, s a rozetták ezek közeiben helyezkednek el.
• A színes gyapjúhímzés motívumai azonosak a pamuthímzésével, ám a fonal anyaga miatt ezeket lazábban helyezték el.

A vastag kender vagy finomabb pamutos vásznat használták a hímzések alapanyagaként jellegzetesen, ám az ágyneműk között gyolcsot (legfinomabb szövésű pamut vászon) is lehetett találni. Többnyire alkalmazott öltésfajták: laposöltés, hamis laposöltés, háromsoros laposöltés, keresztöltés(keresztszemes hímzés), láncöltéssor, zsinóröltés, huroköltés, előöltés és négyzetöltések. A hímzéseken még subrika, rátétmunka vagy szalagdíszítés jelent meg térkitöltő elemként.

Mindhárom csoportba tartozó hímzésféleséget alkalmazták az ingeken; általában keresztben haladt a minta a szűk rövid ingujjakon, míg a bővülő hosszabb ujjakon hosszában. Lepedőkön jellemző volt a kék-piros pamutos hímzés. Párnavégeken gyakori volt a színes gyapjúhímzés

3×3 cm-es méretben.