Leírás

A szatmári (beregi) hímzés, más néven a Felső-Tisza vidéki keresztszemes hímzés otthona Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Kárpátalja.

A beregi hímzés hungarikum. Két stílusát is számon tartja a néprajztudomány: egy ősibb, két színű, természetből vett mintákkal dolgozó, a vászon szélén sormintaként végigfutó hímzést, és a több színt, geometriai mintákat és tükröződő elrendezést alkalmazó új stílusút.

A vászonkészítés az 1950-es évek elejéig a falusi élet egyik meghatározó része volt. Ezt a nehéz munkát szívesen végezték, mert a vászonmunkák adták meg a keretét a falu társadalmi életének. A munka közben ismerkedtek a fiatalok, itt szövődtek az életre szóló szerelmek. A hosszú téli estéken a fonóban gyűltek össze, a fonó volt a mesélés, az éneklés, a játék, a mókázás, a tréfálkozás színtere. Ezért még akkor is ragaszkodtak hozzá, amikor már a gyáripar bőven el tudta látni a háztartásokat a vászonnál jóval finomabb és talán még alkalmasabb textíliával. Az 1930-as évekig kizárólag piros és kék színt használtak. A több szín használatának igénye egyes rétegeknél már a XIX. század végén jelentkezett, a nagyobb változást azonban a színezésben az 1930-as évektől Vásárosnamény központtal megalakult Háziipari Szövetség jelentette, amely termékeit elsősorban piacra gyártotta. Hatására egy újfajta szerkesztésmód és sokszínű színezés lett divattá, amely az akkor még élő hagyományos népi kézimunkával párhuzamosan fejtette ki hatását.

A falusi vászonmunkáknak volt egy semmivel össze nem hasonlítható kedves romantikája. Miközben szükség volt a vászonra az élet minden területén, jelentős szerepe volt a hagyományok megőrzésében is. Ezt őrizték a vászonból készült tárgyak, a mindennapok textíliái és az emberi lét nagy fordulóihoz kapcsolódó számos textília. A szemtakaró, komakendők, ünnepi abroszok, vőfélykendők, násznagykendők, a gyászabroszok, ünnepi abroszok, pászkakendők, a különféle alkalmakra ajándékba szánt kendők, stb.

A hagyományos használati tárgyak díszítése alapján elmondhatjuk, hogy a beregi textíliák páratlan gazdag motívumkincset őriztek meg. A díszítmények között ott vannak az egészen régi és újabb minták is. Vannak olyan minták, amelyek az ország bármely pontján megtalálhatók, de vannak egészen különleges, egyedülálló szerkezetűek is. Fellelhetők olyan motívumok, amelyek csak az úrihímzéseken, úrasztali terítőkön és csak a beregi népi hímzéseken maradtak fenn. Ilyen például az egyik csigavonalas-indás-rigós minta, vagy több indás és csokros-rózsás valamint liliomos motívum.

A beregi kézimunkáknak igen változatos a mintakincse, de a minták egységes szerkezetben, mindig csíkot alkotva kerülnek rá a tárgyakra. A virágok általában indás szerkezetben képeznek összefüggő sort; csíkban kerülnek a tárgyra az egymás mellé állított statikus minták, a korsós, cserepes virágok, a virágkoszorúk, a csokrok, bokrák, a szembe vagy egy irányba néző madár- vagy állatfigurák is. A virágok közül a rózsát, szegfűt és tulipánt kedvelték a legjobban, de a gyakori minták közé tartozott a rozmaring, a lóhere, a labdarózsa, az árvácska és a liliom is.

3×3 cm-es méretben.