Leírás

Kalotaszegi hímzés motívum

Kalotaszeg Erdélyben, Kolozsvártól nyugati irányban helyezkedik el, délről a Gyulai havasok, nyugati a Vlegyásza havas és a Meszes hegység fogják közre. A mai napig 34 vagy teljes egészében, vagy legalább részben magyarok által lakott falu alkotja Kalotaszeget, amelynek központja Bánffyhunyad. A környék nevezetes falvai Magyarvista, Méra, Gyerővásárhely, Kőrösfő, Magyar-gyerőmonostor, Magyarvalkó és Kalotaszentkirály. Kalotaszeget egyébiránt három, egymástól nagyon jól elkülöníthető területre oszthatjuk fel. Ezek a havasok alatti Felszeg, az Almás pataknál húzódó Alszeg, valamint a Kolozsvár környékén fekvő Nádasmente.

Érdekesség, hogy Kalotaszeg Erdélynek azon vidékei közé sorolható, ahol a legelőször maradt meg a magyarság. A környéket még a 16. században is Kalota-vidéknek hívták, Kalotaszeg névre akkor még csak a Bánffyhunyad alatt összefolyó Körös és Kalota patakok által alkotott kis háromszög hallgatott. A kalotaszegi népművészet felfedezésére együtt kezdődött meg a magyar népművészet felfedezése is az 1800-as évek végén. Ez annak volt köszönhető, hogy az itteni népi díszítő művészet rendkívül elterjedt, hiszen a családok már nemcsak maguknak és egymásnak, hanem eladásra is egyre gyakrabban kínálták portékáikat.

A kalotaszegi írásos varrottas rendszerint kender- vagy pamutvászonra készült, de gyakori volt a fodorvászon is, amely főként elkészítésének módjáról kapta a nevét. A kenderfonalból elkészített vásznat rendszerint májusban verték a patakparton, amitől ráncok és fodrok keletkeztek rajta. Fodorvásznat ma már nem igazán készítenek, ezért a varrottasok manapság vagy a boltban megvehető vásznakra, vagy durva kendervászonra készülnek. Régen előszeretettel használtak mindehhez növényi festékkel színezett házi cérnákat vagy szőrfonalakat, de ezt csakhamar felváltotta a boltban megvehető pamut vagy műszál. Az íráshoz is egykoron korom lébe mártott madártollat használtak, mára azonban hagyományos tintás töltőtollakat használnak, míg a gyakran ismétlődő motívumokhoz papírból, esetleg műanyagból készített sablonokat készítenek az egyformaság érdekében.

A kalotaszegi hímzéseknek két nagyon fontos és lényeges sajátossága van. Az egyik ilyen, hogy a varrásos hímzés egyszínű, míg a másik, hogy általánosságban a piros, a kék és a fekete színű hímzés az általános. A kalotaszegiek látványosan és érezhetően csak a tiszta színeket szeretik, és rendszerint sárga vagy szürkés alapanyagra varrnak – ez gyakran anyagkészítési sajátosság is –, amin nagyon jól mutat a fehér szín, amit sokszor használnak is. A hímzések színe közül gyakran nagyon általános a piros.

Ilyen színnel készül gyakran az írásos és a keresztszemes hímzés is, de nagyon fontos és érdekes, hogy a pirosnak többféle árnyalatát is megkülönböztetik, így rikító vagy virítós piros mellett barnás pirosat, tűzpirost és vöröset is elkülönítenek egymástól. A kalotaszegiek az írásos és a keresztszemes hímzést általában fekete cérnával is művelik, de tudni kell, hogy ennek a színnek nagyon fontos kultikus és spirituális jelentése is van. A kék színt általában ritkán alkalmazzák – gyakran inkább ünnepi ruhaviseleteken –, és mivel a nagy varrottasokat általában nem lehet egyetlen vászonból összerakni, ezért az összeerősítéseket szintén gyakran alkalmazzák díszítésre. Ezeknek az összevarrásoknak Kalotaszegen külön nevük is van, ezek az úgynevezett kötések.

3×3 cm-es méretben.