Átnéztem a tanítói nyomdáimat, és őszintén szólva azt éreztem: van még hová fejlődni. Pedagógus motiváló nyomdákból, dicsérő pecsétekből, buzdító mondatokból és támogató visszajelzésekből soha nem lehet elég.
Egy tanító nap mint nap rengeteg apró helyzetben ad visszajelzést. Van, amikor egy hibát kell javítani, van, amikor egy szépen sikerült munkát kell megdicsérni, és van, amikor egy bizonytalan gyereket kell továbbsegíteni. Ilyenkor egy jól eltalált pecsét nemcsak dekoráció a füzetben, hanem valódi üzenet: észrevettem, amit csináltál, és értékelem az igyekezetedet.
Ezért sorra vettem, mi hiányzik még a kínálatból.
Vannak klasszikus dicséretek, amelyeket minden gyerek szeret látni a füzetében. Ilyen a „Szép munka!”, az „Ügyes vagy!” vagy a „Büszke vagyok rád!” De közben arra gondoltam, hogy milyen jó lenne néha egy kicsit választékosabban, kedvesebben, ünnepibben dicsérni.
Így kerültek elő olyan felkiáltások, mint a „Szépséges!” vagy a „Gyönyörűséges!”. Ezekben van valami mesés, túláradó, szeretetteljes hangulat. Nem rideg értékelések, hanem igazi örömpecsétek. Olyanok, amelyeket egy kisgyerek büszkén mutat meg otthon is.
A pedagógus motiváló nyomdák egyik legfontosabb feladata éppen ez: láthatóvá tenni a dicséretet. A kimondott jó szó is sokat ér, de ami bekerül a füzetbe, az ott marad. Újra el lehet olvasni, meg lehet mutatni, vissza lehet nézni.
Aztán észrevettem, hogy a buzdító mondatokból is kevés van. Pedig ezekre legalább akkora szükség van, mint a kész munkát dicsérő pecsétekre.
Egy gyerek sokszor nem azért akad el, mert nem képes megoldani a feladatot, hanem mert elbizonytalanodik. Ilyenkor rengeteget jelenthet egy rövid mondat:
Képes vagy rá!
Menni fog!
Sikerülni fog!
Ezek a támogató nyomdák nem az eredményt ünneplik, hanem az utat. A próbálkozást, a kitartást, az újrakezdést. És szerintem ez legalább olyan fontos, mint a hibátlan megoldás.
A buzdító pecsétek jól illeszkednek a fejlődési szemlélethez is: nemcsak a hibátlan eredményt érdemes észrevenni, hanem az erőfeszítést, a próbálkozást és az újrakezdést is.
Van egy terület, amiről ritkábban beszélünk: azokat a teljesítményeket is érdemes dicsérni, amelyek szokatlanok, furcsák, nem pont úgy néznek ki, ahogy megszoktuk.
Ez főleg rajzoknál fordul elő. Mi felnőttek sokszor sémákban gondolkodunk. A nap sugarai legyenek vonalak, a ház legyen háromszögtetős, a fa lombja legyen kerek. Aztán jön egy gyerek, és teljesen máshogy ábrázol valamit. Például a napsugarat nem pálcikákkal jelzi, hanem koncentrikus körök halmazával.
És ettől nem rosszabb lesz. Hanem izgalmasabb.
Pont azért szép, mert máshogy látja. Máshogy gondolkodik. Máshogy fogalmaz képekben.
Ugyanez igaz a matematikára is. Lehet, hogy a gyerek más úton számol ki valamit, mint ahogy mi tanítottuk. De ha az eredmény jó, és el tudja magyarázni, hogyan jutott el oda, akkor azt bizony értékelni kell. Nem szabad automatikusan elnyomni csak azért, mert nem a megszokott útvonalon haladt.
Ezért fontosak az olyan pedagógus pecsétek, amelyek nemcsak a „hibátlan” munkát jutalmazzák, hanem az önálló gondolkodást, a kreativitást és a bátor próbálkozást is.
A jó pedagógus motiváló nyomda nemcsak azt mondja: „ügyes voltál”. Hanem azt is:
láttam, hogy próbálkoztál.
észrevettem, hogy másképp gondolkodtál.
értékelem az ötletedet.
ne add fel, jó úton jársz.
Ezért készültek az új dicsérő, buzdító és támogató nyomdák. Hogy a füzetekbe ne csak javítások és osztályzatok kerüljenek, hanem kedves, megtartó, erőt adó üzenetek is.
Száz szónak is egy a vége: jöjjenek az új nyomdák, amelyekkel még több gyerek kaphat látható dicséretet, bátorítást és egy kis lendületet a folytatáshoz.
