Mémek a katedrán: Érkeznek az irodalmi dogamém matricák!
Te is érezted már úgy az irodalomórán, hogy egy-egy költőnk élete kész mém? Hogy Ady Endre nézése néha többet mond minden verselemzésnél, vagy hogy Csokonai „Reménye” valójában a mi reményünk a kettesre? A magyar órák hangulata mostantól örökre megváltozik, mert a humor és a klasszikus irodalom végre találkozik a füzeted borítóján.
A dogamém matricák eddig is nagy kedvenceitek voltak a webshopban, de most szintet lépünk. Elhoztuk a magyar irodalom legnagyobb alakjait, olyan arcukkal és gesztusaikkal, amiket a merev tankönyvi portrékon biztosan nem látsz! Ezek a matricák nemcsak díszítenek, hanem történeteket mesélnek el – egy kicsit másképp.
A magyar irodalom nem csak poros kötetekből, bemagolandó életrajzi adatokból és évszámokból áll. A nagy íróink és költőink is hús-vér emberek voltak: szerettek, szenvedtek, vitatkoztak, és igen, néha ők is pont úgy néznének ránk, mint egy értetlenkedő kutyus a mémeken. Főleg akkor, amikor kiderül: a kötelező olvasmányból csak a rövidített verzió (vagy a YouTube összefoglaló) ment át a vizsgán. A dogamém matrica kollekció célja, hogy közelebb hozza ezeket a zseniket a mindennapokhoz, és egy kis humort csempésszen a tanulásba.
Íme egy kis ízelítő az újdonságokból, amikkel díszítheted a füzetedet, a laptopodat, vagy amivel üzenhetsz a padtársadnak:
Csokonai pontosan tudta, mi az a mély csalódás. A matricán az első képen még csillogó szemmel, naiv lelkesedéssel reménykedik: „Biztosan minden diák kívülről fújja a Lilla-dalokat!” A második képen azonban jön a feketeleves és a fájdalmas felismerés: a remény mégis megcsalá… de sebaj, legalább egy önironikus matricád maradt utána a laptopodra!
A „nagy mesemondó” végre elégedett és boldog, hiszen stabil helye van a tantervben, és mindenki ismeri a nevét. De a mosolya hamar az enyészeté lesz, amikor kiderül, hogy A kőszívű ember fiai több száz oldalas leírásai helyett a legtöbben csak a 60-as években készült filmet nézték meg. Ki szeretne egy Jókai-matricát, ami egyszerre mutatja a dicsőséget és a küzdelmet a digitális generáció olvasási szokásaival?
Ady karakterét nem kell bemutatni: mindig intenzív, mindig drámai. Boldog, ha a Héja-nász az avaron elemzése után végre mindenki érti a szimbolizmust és a „disznófejű nagyurat”. De jaj annak a diáknak, aki el sem olvasta a verset! Az „Ady szomorú” matrica tökéletesen kifejezi azt a világfájdalmat, amit csak egy meg nem értett szimbolista zseni érezhet a katedra előtt.
Petőfi a magyar irodalom első igazi influenszere. Az ő dogamémje két véglet között mozog: az egyiken büszkén feszít, mert mindenki tudja a Nemzeti dal első sorát. A másikon viszont mérhetetlenül csalódott, mert a diákok szerint a Segesvári csata csak egy Call of Duty pálya. Te kitűznéd Petőfit a hátizsákodra?
Arany a higgadtság szobra, egészen addig, amíg el nem kezdik túlmagyarázni, hogy „mire gondolt a költő”. A matricán az a pillanat látszik, amikor rájön, hogy a Toldi kapcsán több a kérdés, mint a válasz. Tökéletes választás azoknak, akik szeretik a csendes, de annál ütősebb humort.
A Nyugat nagyjai közül nem hiányozhat Kosztolányi, aki az esztétikát és a játékosságot hozza el, és persze Karinthy, aki szerint a humorban nem ismer tréfát. Karinthy matricája kötelező mindenkinek, aki szerint az iskola egy nagy Tanár úr kérem epizód.
Tipp: Gyűjtsd össze az egész sorozatot, és tedd egyedivé a tanszereidet az idei tanévben!
Ne hagyd, hogy Csokonai tovább szomorkodjon! Nézz szét a kínálatunkban, és válaszd ki a kedvenc íródat mém-formában.
