Műhelytitkok

Trosztel Adriennek (Műhely Titkok Fotó) köszönhetem a következő fotókat, aki volt olyan kedves és másodszor is elküldte a fotókat, amik még tavaly készültek és én jól elkevertem őket. Szóval tavaly indultam az Év Anyavállalata versenyben, ott Adrienn felajánlott egy különdíjat, amivel egy műhelytitkos fotózást nyertem az ő jóvoltából és felajánlásából, amit ezúton is köszönök Neki. Megpróbálom rekonstruálni a fotók alapján hogy is néz ki a műhelymunka:

Első körben előkészítem a fakockákat, mert nyers lefűrészelt formában még nem komfortos a tapintása. Csiszolni kell, hogy kellemes legyen megfogni. Az éleket és ahol érdes maradt a felület muszáj kezelésbe venni, hogy jó legyen megfogni a nyomdát, ne vágja a kezünket!

A helyszín nem más, mint az étkező, minden szoba foglalt, sokan vagyunk, bár nagy a ház, műhelyre nincs külön helyiség, plusz az étkezőt körülöleli a fény, itt jól lehet látni mit csinál az ember.

Mielőtt gyártásra kerülnek a figurák kitalálom, megrajzolom őket, először szinte mindig ceruzával, utána gépen újra.

A gépen lévő grafikákat összegyűjti a férjem a gyártási lista alapján, elrendezgeti helytakarékosan a számítógépen, majd a lézergravírozó meggravírozza a lézergumit, majd egyesével a fakockákat, mindegyiket a saját mintájával. Ez egy roppant időigényes munka, amolyan idegőrlő rabszolgamunka vagy szalagmunka és én nagyon-nagyon hálás vagyok érte a férjemnek. Csoda, hogy még bírja! Erről a folyamatról nincs kép, mert ez a rész a tényleges TITKOT takarja.

Miután megkapom a lézergravírozott gumikat megtisztogatom őket egy fogkefe segítségével, majd jöhet a körbevágás és ragasztás egy kétoldalú speciális ragasztószalagra.

Ha ez megvan jöhet a lenolaj kencézés. Erre azért van szükség, mert szebb lesz a fakocka felülete, erezete és nem koszolódik annyira a fa használat közben.

Van egy nagyon fontos mozzanata az olajozásnak, a lézergumis (vagyis a lenyomatot adó) oldalát vissszatörlöm, hogy az olajat mégcsak véletlenül se szívja magába a gumi.

A saját gyártású dobozokat szintén a férjemnek köszönhetem, ő szerkesztette ki a különböző méretű dobozokat, amikbe pont passzentosan és látható módon kerülnek be a nyomdák, mivel kis ablakocskái vannak a doboznak. Egy deszkadarab segítségével hajtogatom a dobozokat a perforált részeken.

A lenyomdázás, azaz kívül belül logózás elmaradhatatlan része a folyamatnak.

Igyekszem köszönőlevelek formájában megköszönni a vásárlást, ez is időigényes, de annyira szeretem, mert bár apró figyelmeség, ha ez kimaradna hiányérzetem lenne, és engem amúgy is úgy neveltek, hogy mindig mindent köszönjek meg, még akkor is ha nem kell, de ebben az eseteben úgy érzem KELL, ettől lesz még személyesebb, kedvesebb és egyáltalán elképzelhetetlen nekem csomagfeladás köszönőkártya nélkül.