Facebook csoport

Megoldódik bármikor is?

Szeretném hinni, hogy igen. Hogy helyére kerül az okatás, hogy legalább az életben maradáshoz szükséges pénzt hazavihetik a pedagógusok. Szeretnék abban bízni, hogy az, aki idegen nyelven tanít dupla bért kap (hiszen két embert ér), az aki tanulási nehézségekkel küzdő gyerekekkel foglalkozik dupla bért kap, akinek a tanítványai sikerekeret érnek el különböző tanulmányi versenyeken szintén, és még lehetne sorolni milyen esetekben illene több pénzt adni. Meg azt is gondolom, aki sokat dolgozik keressen sokat!

De azt is gondolom ez egy idea, egy eszménykép.

Nem tudom valamikor rendbeteszik-e ezt a területet, de azt is gondolom, hogy túl nagy falat, túl nagy munka, túl sok erőfeszítés, mert a tanárképzésen kellene kezdeni, a pedagógus képzésen. Nem tudom milyen szakokat indítanak mostanság, de addig amíg matematika-magyar-történelem orientált oktatás van, ezekkel tűzdelik tele az órarendeket, miközben a készségtárgyas órákon is matematika vagy magyar felzárkóztatás történik, akkor ne csodálkozzunk semmin. Évek óta kongatják a harangot a természettudományi területen tanítók, hogy nem lesz kémia, biológia vagy földrajz tanár. Már most rengeteg olyan iskola van, ahol ezek az órák elmaradnak. Miért nincs természettudományi szak az egyetemeken? Talán akkor a természettudományt oktató tanárnak is meg lenne az a keretóraszáma, amivel fel lehetne őt venni egy iskolába, és nem kellene öt helyen tanítania egy kémia-biológia-földrajz-fizika (természettudományban jártas) tanárnak.

Az én vonalamat már nem is merem megemlíteni, hogy mivel talákozik a gyerek, mikor iskolába megy, milyen illusztrációkkal, milyen esztétikai nevelést kap, akár előtte az óvódában, hogyan milyen Disney kulrúrán nő fel, holott saját csodálatos díszítőmotívumokkal rendelkezünk, kíváló képzőművészeink, grafikusaink vannak. Miért nem ők illusztrálják a tankönyveket, miért nincs sokszínűség a tankönyv piacon? Sajnos tudom rá a választ.

Tudjátok mi van? Az oviban, mikor megkérdezem, miért nem a gyerekek munkája lóg a falon, miért nincsenek olyan felületek, ahol a kreativitás szabadon élhetne, akkor az az óvodapedagógus válasza, hogy láttam már mit rajzol egy 3 éves gyerek? Tudom, szerencsére volt szerencsém végigélni többször is.

– Hisz ezek csak firkák, ezt nem lehet kitenni a falra.

Na, akkor én ott a tehetetlenségtől és a dühtől elsírom magam!

– Majd otthon dekupázsolok nekik szép funérlemezre kasírozott képeket! (Grafikailag nem minősíthető ízlésromboló szalvéta felhozatalból.)

-Falra nem rajzolunk különben is, mert most volt tisztasági festés. Beng-beng-beng a fejem a falba verem!

Értitek mennyire szövevényes és többrétű a történet?

Mindemellett teljesen egyetértek az egyik iskola igazgatójával, miszerint nem a gyerekek feladta megoldani a helyzetet, ez a felnőttek játszótere, nekik kellene rendezni a soraikat. Ha azt látják, hogy a felnőttek nem képesek dűlőre jutni, akkor ennek a világnak az az üzenete, hogy nem érdemes felnőni, mert a világ szar. És ez nem jó üzenet!

Nem tudom mi fog ebből kisülni, nem látom a megoldás felé vezető utat, amit én személy szerint tudok tenni, hogy picivel jobb hangulat legyen az iskolákban, és ne legyen tömeges pályaelhagyás, azt a pecséteken keresztül tudom megtenni. Én ezt az utat választottam, ezzel érzem azt, hogy valamit teszek a pedagógusokért, a gyerekekért, az iskolákért, az oktatásért! Nem sok, sőt vajmi kevés, csak remélni tudom, hogy jelent valamit.

Megoldódik bármikor is?
Megoldódik bármikor is? 2

Vásárlók kedvencei

Loading...
5.00/5

Kedves Látogatónk!

Tájékoztatunk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk.