Mit ajándékozzunk?
Ajándékot adni önmagában egy gyönyörű gesztus. Mégis mindannyian tudjuk, milyen könnyű félremenni vele. Van az a pillanat, amikor az ajándékozott mosolyog, de a szeme nem. Amikor a csomagolópapír szép, a szándék jó, csak épp maga a meglepetés nem ott talál be, ahol kéne.
Ezt a dilemmát gyerekként ismertem meg. Kilencéves lehettem, amikor karácsonyra egy gyönyörű étkészletet kaptam – arra az esetre, “ha majd férjhez megyek”. Egy kilencévesnek. Miközben én egyetlen dologra vágytam: egy diavetítőre, amin esténként meséket nézhetek. A mai napig emlékszem arra a furcsa, feszengő érzésre, hogy valami nagyon szép, nagyon drága… de semmi közöm hozzá. És persze ilyenkor előkerül a klasszikus mondás: ajándék lónak ne nézd a fogát! Csakhogy felnőtt fejjel már biztos vagyok benne: bizony nézni kell azt a fogsort.
Mert itt dől el minden: az ajándék talál-e vagy sem.
Miért csúszik félre az ajándékozás?
Mert gyakran abból indulunk ki, mi tetszene nekünk, és nem abból, hogy a másik milyen ember.
Mert rohanunk, és nem figyelünk.
Mert azt gondoljuk, “jó lesz ez úgyis”.
Pedig néhány apró megfigyelésen múlik minden. Például:
- Laktózérzékeny? Akkor a sajttál zsákutca.
- Nem visel ékszert? Akkor a nyaklánc mellélövés.
- Ritkán szokott parfümöt használni? Akkor ne kockáztassuk meg.
Az ajándékozás valójában nem “pénzkérdés” és nem grandiózus gesztusokban rejlik. Az igazi ajándék az odafigyelés.
A jó ajándék ott kezdődik, hogy ismerjük az illetőt
Nem kell hozzá a barátja gyerekkorát ismerni. Elég néhány egyszerű kérdés:
- Mit használ a mindennapjaiban?
- Mit szeret csinálni?
- Mi az, amiben örömét leli… és mi az, ami bosszantaná?
És innen már könnyű személyre szabott irányba fordítani az ötletelést.
Például: a könyvmolyok világa
Aki szeret olvasni, az nemcsak a könyveket szereti – szereti a saját világát köré építeni.
Egy személyre szabott ex libris pecsét vagy dombornyomó itt telitalálat:
- könyveibe belepecsételheti a nevét,
- megjelölheti, mely kötet az övé,
- vagy egyszerűen csak esztétikai élményt ad neki minden egyes alkalommal, amikor kinyit egy kedvencet.
Egy ex libris pecsétnek minden könyvmoly örül. Ha pedig valaki e-bookot használ? Akkor jöhet helyette könyves matrica, könyves kulcstartó vagy olvasós minipecsét – a lényeg ugyanaz: olyan ajándékot kapjon, ami a saját szenvedélyéhez kapcsolódik.
És mi a helyzet a tanárokkal?
A pedagógusok külön univerzumot képeznek. Nap mint nap olyan eszközökkel dolgoznak, amelyekkel motiválniuk kell, bátorítaniuk kell, időnként “fel kell villantani az örömöt” a gyerekek felé. Itt jönnek képbe a:
- motivációs pecsétek,
- tanári jutalomcsomagok,
- dogamém matricák,
- pecsételt kis dicséretek.
Nem egyszerű ajándékok.
Ez munkaeszköz. Egy eszköz, amivel könnyebbé, színesebbé, örömtelibbé tehetik a mindennapjaikat.
Ha valaki pedagógus, garantáltan értékelni fogja. Mert használni tudja. Mert a gyerekek reakciója miatt minden pecsételés egy mini sikerélmény.
Miért működik a személyre szabott ajándék?
Mert az ajándékozott érzi:
“Ez rólam szólt. Ez nekem készült. Ez a személyiségemhez illik.”
És itt válik aktuálissá a gyerekkori mondás új jelentése:
ha az ajándékozott vigyorog és látod a fogait – akkor találtál célba.
A végkövetkeztetés egyszerű
Ha olyan ajándékot szeretnél adni, ami nem végzi visszavitelként a sorban karácsony után, akkor a személyre szabott, használható, az illető világához igazított meglepetés lesz a nyerő.
- A könyvmolyoknak: ex libris pecsét, dombornyomó, könyves minipecsétek.
- A tanároknak, tanítóknak: motivációs pecsétek, dogamém matricák, jutalomcsomagok.
- Mindenkinek, akit ismersz: valami, ami tényleg róla szól.
Mert a jó ajándék nem a csomagban lakik –
hanem az odafigyelésben, ahogyan kiválasztjuk.