Ajándékot adni jó dolog, de rendkívül érzékeny terület. Elsülhet jól és elsülhet rosszul is az ajándékozás, amikor az illető úgy csinál, mintha nagyon örülne, de belül rendkívül csalódott. Én például fodrásznál szoktam ezt a felnőtt játékot játszani, hogy úgy teszek, mintha elégedett lennék, de közben csak arra tudok gondolni, hogy hazamegyek és húzok valami kendőt a fejemre, de közben azt mondom: “Persze, jó lesz!” – mert annyira belém nevelték a megfelelési kényszert. Sírhatnékom van, de tartom magam. Szerintem az a jó ajándék, ami személyes, valamilyen szinten kötődik, ahhoz az emberhez, akinek ajándékot adunk, vagy hozzánk van köze, mert a mi kezünk munkája. A jó ajándékhoz nagyon kell ismerni azt az embert, akit meg szeretnénk ajándékozni. A pedagógusokat nagyon mélyen nem ismerjük, nem élünk velük együtt, nem családtagok, akikkel időről időre összejövünk, beszélgetünk van képünk róla mit szeretne, mi a szíve vágya. Nem tudjuk róla miket gyűjt, mi a szenvedélye, szereti-e az ékszert – én például nem vagyok fukszos, egyedül a fülbevalóval teszek kivételt – mégis fontos szerepet töltenek be az életünkben, hiszen gyermekeinket nevelik, ezért nem mindegy milyen ajándékkal kedveskedünk nekik év végén. A legszebb talán az lenne, ha gyermekeink készítenének nekik valamit, vagy előadnak egy irodalmi adaptációt, vagy rajzolnak magukról és a tanító néniről, vagy írnának neki egy üzenetet, miért szeretik. – Én mániákusan gyűjtöm a kézzel írott üzeneteket, rajzokat, amik nekem szólnak. – Ezt nehéz összehozni, időigényes feladat nem mindig jön össze. Akkor pedig olyan dolgot kell találni, amit a munkájukban tudnak használni, gyerekekkel kapcsolatos, és ezért lehet a legeslegszuperebb ajándék a kézműves, egyedi, művészi gonddal körüljárt PEDAGÓGUS PECSÉT. Ez többkörös örömforrás nemcsak nekik, nekünk szülőknek is, és a gyermekeinknek is öröm ilyet látni matematika vagy írás-olvasás füzetében. Örül a pedagógus, mert különleges ajándékot kap, de kapcsolatos a gyerekek nevelésével, örül a gyermek, mert megdicsérik, motiválják, jópofa szöveggel aranyos figurát kap, amit ki tud színezni, és örül a szülő, mert otthon látja, hogy milyen ügyes a szeme fénye. Mindenki boldog, de legboldogabb a művész, mert értékelik a munkáját, van rá kereslet, és nem érzi úgy, hogy ő egy ingyenélő “otthonülő anyuka”, aki várja a sült galambot, nem fészkeli be a fejébe magát az a gondolat, hogy ő egy hasznavehetetlen elem a társadalom perifériájára szorulva, hiszen az ő pecsétjén nevelkedik egy ország!!!