Egyik kedves ismerősöm szólt, hogy szeretne zenetanároknak zenei pecséteket ajándékozni. Szerencsére tanultam zongorázni, így némi háttértudással kezdtem el tervezni. Zongora tanulásnál, ami engem megfogott, hogy milyen módon játszuk le a darabot. Ezen mindig jókat nevettem, mert nemhogy így-meg úgy nem tudom lejátszani, de az, hogy érzelmesen, lassan, lágyan, szaggatottan, szenvedélyesen, na, ide én el sem jutottam, örültem, ha valahogyan le tudtam játszani a nyúlfarknyi darabot.  Az pedig, hogy összehangoljam a két kezem mozgását, megoldhatatlan feladatnak bizonyult. Az orgonisták teljesítményén én egyenesen le vagyok döbbenve. Még szerencse, hogy rajzolni lehet egy kézzel is.

Szóval így született meg ez a sorozat, aminek még többféle darabja létezik – eddig tíz variációm van erre a témára.  A dobozban a kedvenc pecsétjeim láthatók.